Naptár
Diavetítő

 

Djerba szigete

A monda szerint az Odüsszeiában szereplő Lótuszevők szigete nem más, mint Tunézia mediterrán paradicsoma: Djerba. A szárazföldről egy római kori töltésen vagy komppal megközelíthető 20 négyzetkilométeres sziget szépen művelt olajfa-ültetvényeiről, kitűnő standjairól és tanyaszerűen szétszórt településszerkezetéről híres. A helyiek nemcsak jó mezőgazdák, hanem sikeres kereskedők is. Párizsban állítólag a tunéziai fűszeresek legnagyobb része erről a szigetről származik.

A Földközi-tengernek ezen a stratégiai pontján számos népesség keveredett, egy kis létszámú zsidó közösség még mindig életben tartja hagyományait a szigeten. Djerba városában található a sziget legrégibb zsinagógája, mely több mint kétezer éve vonzza a zarándokokat.

A 90 ezer lakosú, 514 négyzetkilométer területű sziget őslakói berberek. Viszontagságos történelme folyamán pun (föníciai) majd római hódítás következett. A vandál törzsek dúlásai és Bizánc fennhatósága után az arabok uralma alá került (Kr. u. 667). A középkorban virágzó csempészetet kalózkodás is kiegészíti (XIV-XV. sz), melyet a normann, nápolyi, spanyol, francia, török hajóhadak sem tudtak felszámolni. Az őslakosság igen nehezen vetette magát alá a hódításoknak. Még az évezredes arab fennhatósággal járó iszlám vallásnak is önálló, puritán és az orthodoxiát elutasító ágát (karidzsiták) képezik.

A sziget felszíne nagyjából sík, de az évi 310 napos szikrázó napsütés ellenére éghajlata nyáron mérsékeltebb a déli fekvése miatt elvárhatónál, köszönhetően a tenger hűsítő hatásának. A szigetet némi túlzással a Földközi-tenger Tahitiének is nevezik, ahol végtelen homokos strandokat, kristálytiszta tengert és európai színvonalú szállodákat találhatnak a turisták.